Nem szűk, könnyen megpördülő, alattomos és zajos dögöket várnak a mai ifjak, hanem vidám, élhető, biztonságos és használható járművekben szeretnék átélni a sportosság érzését.

Hallotta Papp Tibi a MiTo sajtóbemutatóján. És hogy a legújabb kis Alfának még jobb kezdőlökést adjanak és beletuszkolják az emberekbe a Cuore Sportivót ki is hoztak mutatóba egy-két régebbi alattomos és zajos dögöt.

"Ím, feleim, ez az Alfa Romeo, ha megveszitek a Gran MiTo-t, nektek nagyon jó lesz, hiszen nézzétek, milyen autókat tudtunk mi."

Na, mikor ideértem az olvasásban, akkor köptem ki kelet felé, verje ki őket a ragya.
Meg minket is.
Mert mit akarnak a mai ifjak? (Nem csak a Fiat-csoport szerint)
Formát, vörös fényezést, kamu krómot, többszörösen megtörő, hajlított lemezeket, hogy a napfény is hülyét kap, míg végigfut rajta, temérdek légzsákot -persze- vidámságot, Bluetooth-t, navigációt, elektromos többszintes herehűtőt-fűtőt és napfénytetőt, nagy felnit és bőrt, csendet, ezer hangszórós hifit, jó sok helyet...ja, és motor is kéne.

Nagyot változott a világ és vele együtt az ember is a nyolcvanas-kilencvenes évek óta. A kőkemény telepi gyerekekből puhapöcsű zselézett jampik (yuppie-k), vagy buzi-like metroszexuális Beckham-klónok lettek. A valódi barátság és a belső értékek helyett a felszín és a csomagolás lett fontos. Körbenyálazni egymást találkozáskor és megdícsérni a másik új Breitlingjét vagy Gucciját.
Jött a jólét, egyre kényelmesebb és igényesebb -olykor gyomorforgatóan nyálas- lett a yuppie, lassan eltűnnek a reggelig autó alatt fekvő olajfoltos, de boldog boy-racerek, nem gyűlnek már össze a panel sarkánál a haverok egy gyöngyöző korsó sörre, hogy megdumálják, hogyan kéne összehozni a 45-ös DCOE-ket a szívósorral.

Manapság már lerohad a kéz, ha ablakot kell letekerni, lassan leprát kapnak, ha meg kell fogni a csomagtartó peremét és a hideg veríték önti el őket ha ki kell cserélni a benzinszűrőt. Nyomógombokra működik az élet.

És akkor vissza a fenti idézethez:
Nem szűk, könnyen megpördülő, alattomos és zajos dögöket várnak a mai ifjak, hanem vidám, élhető, biztonságos és használható járművekben szeretnék átélni a sportosság érzését.

Ritka szép faszság, már elnézést. Annál jobban fáj, hogy éppen egy Alfa Romeo kapcsán hangzott el. A "sportosság érzése" nálatok, barátaim, mit takar?
Nálam majd' mindent, amit manapság tűzzel-vassal irtanak. És pontosan a szűk, könnyen megpördülő alattomos, zajos dögök hiányoznak nekem nagyon. Az olcsó népautók  egyáltalán nem biztonságos mokány kis alteregói. A durván izgága Peugeot 205-309 GTi-k, a kormányszaggató Fiesta RS Turbo vagy az eszméletlen gokart XR2i, az örökzöld és a végtelenségig buherálható Golf II GTI és az örök ellenfél Kadett GSi, a legalább olyan jó Escort XR3i-k és Turbók, de ugyanúgy megemlíthetném az R5 Turbót vagy a joy-machine Toyota MR2 I-et is, a Saxo VTR-VTS-eket, a bitang 106 Rallye-t...

Hosszú lenne a lista, egy a közös bennük: mind kihaltak. Odalettek a tökös srácok (nem összekeverni a wannabe-racer bunkókkal) üvöltő-hörgő koporsói-verdái, amelyeknek nem kellett pozőrködéssel győzködniük a fintorgó vásárlókat. Elég volt egy pár sárga ködfényszóró, piros díszléc, sportülés.
És nem, egyik sem volt erősebb, mint a MiTo a maga 155 lóerejével.
Egyik sem volt olyan biztonságos és extrákkal telített, vidám és szemetvakítóan szép.
Egyik sem volt olyan minőségi és prémium és hűdekúl.
Nem.
De nem is akartak mindenben megfelelni és kényeztetni. A sofőr idomult hozzájuk, (ha nem, annak általában csúnya vége lett), vagy átlépte a magasra rakott lecet, vagy leverte. Kompromisszum nélkül. Mert megkövetelték a figyelmet, a villámgyors reakciókat, a tudást és a gyakorlást és nem utolsósorban az odafigyelést mindenre: a közvetlen kormány mindig mondta az utat, a pillesúly fickándozott kanyarról-kanyarra, ordított a kipufogó, süvített a literszámra beszívott levegő. Dolgozott a kéz és a láb vadul.
És mindvégig ott volt a vigyor az arcokon.

Szép az új MiTo, jó a kétliteres turbómotor Astrától Mégane-ig, fasza dolog a kényelem és a biztonság.
De egy "sportos autóban", kösz, nekem nem kell. Én autóbuzi vagyok.