Ülök itthon, olvasgatom a belsőséget és egyéb sűrűn látogatott webkocsmámat. Unalom. Locsolkodásból már kinőttem, a rohadt munkát pihenem ki inkább itthon. Lassan összeállnak az alkatrészek is az autómhoz, innen-onnan jeleznek, hogy megjött ez-az. Ennek örülök.
A hétvégén kissé tesznyülésnek indult porhüvelyemet kiadós kosárlabdázásnak vetettem alá és most minden atomom fáj, de jólesik.
Hogy miért írok? Érdekes, de éppen olvasgatás közben beúszott a fülembe a kitűnő Junior Murvin-szám a Police and Thieves méghozzá a benga Clash előadásában. Szeretem a Clash-t, Joe Strummer az utolsó élő old school punk volt számomra. Na most ne kössetek belém, jó zene az.




Aztán kissé belegondoltam a helyzetbe, ahogy a zsaruk a tolvajokat üldözik a 60-as 70-es évek Londonján keresztül és közben Guy Ritchie módon ömlik az üres töltényhüvely (A ravasz az agy...-ban is elhangzik eredetiben a szerzemény). A sok kupaksapkás bobby fütyülővel a szájában, gumibottal a kezében "Oh, my god"-ozik ezerrel.

Adódott a kérdés, mivel lehetne stílusosan menekülni Londonban mondjuk 60-70 akárhányban?
Ebből beugrott, hogy valamelyik régebbi újságomban olvastam egy interjút a néhai Ronnie Biggs-szel és jót derültem rajta.


Ronnie Biggs volt az, aki 12 társával egyetemben elkövette az újkori kriminalisztika legnagyobb értékű rablását az ún. Nagy Vonatrablást (Great Train Robbery) és spanjaival együtt 2.3 millió font sterlinget (2006-os árfolyamon 40 millió fontot) raboltak el fegyverhasználat nélkül 1963-ban egy postaszerelvényből. Tizenkettőt közülük elfogtak, de a pénz soha nem lett meg. Biggs sem úszta meg, de a börtönből 15 hónap múltán megszökött és előbb Ausztráliába majd később Rióba menekült. Ott is maradt szépen negyvenvalahány évig, mivel nem tudták kiadni Nagy-Britanniába, de akit érdekel keressen rá a sztorira és olvassa el az egészet, most nem akaródzik lepötyögni mindent.
A lényeg az, hogy mikor hazatért, jóformán meghalni, az egyik brit autós lap (asszem a TG volt, de nem esküdnék meg rá, majd megkeresem) csinált vele egy interjút, ugyanis ő volt a banda sofőrje és ő felelt az autóválasztásért. 81 évesen hunyt el Londonban. Sosem mondta el mi lett a pénz sorsa.


Biggs még pár hónappal halála előtt is nagy arc volt, hiszen mint elmondta, olyan kocsira volt szükségük ami négyajtós és nagy a csomagtere, valamint gyors is. Mit választott?
A gyönyörű Jaguar Mark II-est. És nem ám az akkor új, 220 lóerős 3800-as soros hathengerest, hanem a kissé régebbi 3.4-est, ami 210 lóerős volt, de Biggs szerint "sokkal megbízhatóbb és alacsonyabb fogyasztású, ugyanakkor majdnem olyan gyors" is volt. A 3.8-as végsebessége 210 a 3.4-esé 195 körül alakult. 1959-ben.
És íme, tessék, itt a Mark II-es, most lehet beleképzelni Biggs-et a kormányhoz + 3 társát, ahogy átdöngetnek a hajnali Londonon, arcuk előtt kendő, miközben a szirénázó Volvo 121-esek és S-Type-ok gumijai csikorgnak a macskakövön.

Police and Thieves.

Egy Mark II 3.4 gyönyörű állapotban: