...annak az az oka, hogy késedelmet szenvednek a munkálatok. Jelenleg azért, mert szombaton megérkezett a toronymerevítő. Ez még nem is lenne baj, ha csak köze lett volna a típushoz. Ugyebár internet és a "szakértők".
Maga a konstrukció nem rossz, mindössze annyi volt a baj, hogy a talpakra előrefúrt lyukaknak sem a száma sem a helyzete nem egyezett. Volt rajta négy lyuk, kellett három, de még ez sem lett volna baj, ha a négyből nem csak kettő passzolt volna. Ráadásul a gyártó nem vette figyelembe, hogy van egy pont a tornyon, ahol egy kitámasztópöcök van kicsit kívülebb a csavarok által képzett körön.
Szóval nem elég, hogy a baszomkemény acélba lyukat kellett fúrnom (elég nagyot) még a talpból ki is kellett flexelnem egy részt. És hogy ne végezzünk gány munkát szépen legömbölyíteni az éleket, hogy egy U-alakot kapjak.
Na ezzel elment az egész délutánom, magát a merevítőt olyan fél tíz magasságában a 20. század egyik legnagyobb találmányaként ismert szerelőlámpa (szigorúan drótból hajlított fogassal) fényénél kezdtem el berakni.

Be is ment, mint kacsába a kukorica, igaz kicsit rágyúrtam azzal, hogy gumikalapáccsal rongyon keresztül megütögettem.
A ráfeszítésnél jól megizzadtam, de totálisan keményre akartam beállítani (ja, mert állítható, nem fix), hogy minél kevesebbet engedje dolgozni a kasztnit elöl.

Hiszitek vagy sem, az eredmény fenomenális. Nagyon egyszerűen mérhető ennél az autótípusnál, ugyanis ezidáig félig lehúzott ablakoknál (ugye nincs keretük) szépen be-berezegtek az úthibákon és az A oszlop felöl tempósabb kanyarvételkor vagy terhelésváltáskor enyhe roppanó hangok jöttek.

Nos, ez megszűnt, én meg örülök.


U.I. Szombatok meglátogattam baowah-ot és a Jawa bobberét, és kicsit gurultam is rajta. Nagy fílingje van a gépnek az biztos, és meglepően finoman járt. Kösz!
De 100 százalék az is, hogy belekezdek egy motoros-prodzsektbe én is. Punktum.

Legyetek jók, holnap hétfő, szívunk öt napig megint.

(fotó by myself. Brünn, 2006, FIA GT forduló, Viper GTS-R)