Ez persze nem zárja ki azt, hogy jóbarát és ember.
Mindkettőből hiány van manapság a világon.
Ő az, aki szabadidejében a kis palóc falaucska környéki erdőket járja fémdetektorral.
Ennek köszönhetően fellelhető nála a rozsdás Wehrmacht marmonkanna vagy sisak, régi Enfield és Mauser puskák és még számtalan egyéb -más számára haszontalan-, de mégis csodálatos ez meg az.
Nem utolsósorban pedig számtalan ilyen-olyan állapotban található veterán és youngtimer motor. Szorgos munkával állítja lassan talpra őket, az időt -mind minden vérbeli restaurátor- nem órákban és napokban, de mégcsak nem is hónapokban méri.
Évek ezek, cseh és osztrák veteránbörzéken eltölött órák, télen-nyáron, hóban-fagyban. Nem kevés pénz és idő. Kitanulta közben a bőrözést, a fémmunkát és festést.
Hogy érdemes-e?
Természetesen, hiszen minden csodálatos régi dolog megérdemli az esélyt az új életre.
Jó kezekben vannak a stabilmotorok, Jawák, Stadionok és a csodálatos Puch 220, amit egy mogyorós desszertért sikerült egy öreg néni pajtájából megszereznie. Ennek már jópár éve és ma már szinte minden alkatrésze hiánytalanul megvan, de korántsem kész még.
De az lesz, csakúgy, mint többi társa, vagy mint a semmiből, sajátkezűleg épített Jawa custom.
Alaposan, igényesen, mert csak úgy érdemes.
Le a kalappal Péter, nem kevesen vagyunk veled.
(Aki úgy érzi tud segíteni, vagy valamelyik veteránklub tagja, és szeretné vele felvenni a kapcsolatot, írjon bátran, szívesen megadom az elérhetőségét.)
Katt a képekre, nagyobbak lesznek.
A dzsaffát kifelejtettem, most pótolom, mert érdemes.
