Ma este útra kelek. A nem létező térerő és mennyei nyugalom szigetére menekülök vasárnapig, fel a hegyekbe, friss levegőre. Horgászgatunk haverokkal (poszt lesz természetesen, ha hazaértem) és pihenünk.
El, el, el ebből a bűzös, vibráló flaszterketrecből, amit városnak hívnak.
Addig is, minden napra hagyok itt egy kis Vörös Húst, hogy ne feledkezzenek el rólam.
Pihenjenek sokat, amíg lehet.
(Katt!)