Alakulgat az upgrade.
Sajna képet nem tudom feltölteni, mert jelenleg tele van az erkély száradó ruhával.
A jó hír azonban, hogy megvannak a cuccok:
Dezent V fekete felnik (15-ös, a lent leírtak miatt, nem felvágni akarunk, vezetni akarunk)
Falken 512 Z abroncsok (tesztek szerint jól tapadnak)
vezérműszíj és a görgők
olaj és a szűrő
váltóolaj
-40 mm-es ültetőszett (hogy kevésbé billenjen)
új fékbetétek
és már úton van a toronymerevítő is

jaj, csak már összeállna...
ja, és még sikerült két fehér indexet is beszereznem (in.pro) sógor jóvoltából bagóért (26Euró)

Ahogy lehet fotózni az erkélyen megörökítem legújabb gyermekeimet.
Remélem meg tudtok érteni.

Ülök itthon, olvasgatom a belsőséget és egyéb sűrűn látogatott webkocsmámat. Unalom. Locsolkodásból már kinőttem, a rohadt munkát pihenem ki inkább itthon. Lassan összeállnak az alkatrészek is az autómhoz, innen-onnan jeleznek, hogy megjött ez-az. Ennek örülök.
A hétvégén kissé tesznyülésnek indult porhüvelyemet kiadós kosárlabdázásnak vetettem alá és most minden atomom fáj, de jólesik.
Hogy miért írok? Érdekes, de éppen olvasgatás közben beúszott a fülembe a kitűnő Junior Murvin-szám a Police and Thieves méghozzá a benga Clash előadásában. Szeretem a Clash-t, Joe Strummer az utolsó élő old school punk volt számomra. Na most ne kössetek belém, jó zene az.




Aztán kissé belegondoltam a helyzetbe, ahogy a zsaruk a tolvajokat üldözik a 60-as 70-es évek Londonján keresztül és közben Guy Ritchie módon ömlik az üres töltényhüvely (A ravasz az agy...-ban is elhangzik eredetiben a szerzemény). A sok kupaksapkás bobby fütyülővel a szájában, gumibottal a kezében "Oh, my god"-ozik ezerrel.

Adódott a kérdés, mivel lehetne stílusosan menekülni Londonban mondjuk 60-70 akárhányban?
Ebből beugrott, hogy valamelyik régebbi újságomban olvastam egy interjút a néhai Ronnie Biggs-szel és jót derültem rajta.


Ronnie Biggs volt az, aki 12 társával egyetemben elkövette az újkori kriminalisztika legnagyobb értékű rablását az ún. Nagy Vonatrablást (Great Train Robbery) és spanjaival együtt 2.3 millió font sterlinget (2006-os árfolyamon 40 millió fontot) raboltak el fegyverhasználat nélkül 1963-ban egy postaszerelvényből. Tizenkettőt közülük elfogtak, de a pénz soha nem lett meg. Biggs sem úszta meg, de a börtönből 15 hónap múltán megszökött és előbb Ausztráliába majd később Rióba menekült. Ott is maradt szépen negyvenvalahány évig, mivel nem tudták kiadni Nagy-Britanniába, de akit érdekel keressen rá a sztorira és olvassa el az egészet, most nem akaródzik lepötyögni mindent.
A lényeg az, hogy mikor hazatért, jóformán meghalni, az egyik brit autós lap (asszem a TG volt, de nem esküdnék meg rá, majd megkeresem) csinált vele egy interjút, ugyanis ő volt a banda sofőrje és ő felelt az autóválasztásért. 81 évesen hunyt el Londonban. Sosem mondta el mi lett a pénz sorsa.


Biggs még pár hónappal halála előtt is nagy arc volt, hiszen mint elmondta, olyan kocsira volt szükségük ami négyajtós és nagy a csomagtere, valamint gyors is. Mit választott?
A gyönyörű Jaguar Mark II-est. És nem ám az akkor új, 220 lóerős 3800-as soros hathengerest, hanem a kissé régebbi 3.4-est, ami 210 lóerős volt, de Biggs szerint "sokkal megbízhatóbb és alacsonyabb fogyasztású, ugyanakkor majdnem olyan gyors" is volt. A 3.8-as végsebessége 210 a 3.4-esé 195 körül alakult. 1959-ben.
És íme, tessék, itt a Mark II-es, most lehet beleképzelni Biggs-et a kormányhoz + 3 társát, ahogy átdöngetnek a hajnali Londonon, arcuk előtt kendő, miközben a szirénázó Volvo 121-esek és S-Type-ok gumijai csikorgnak a macskakövön.

Police and Thieves.

Egy Mark II 3.4 gyönyörű állapotban:

Az utóbbi időben sokat olvasgattam  izomautókról és környzetszennyezésről. Nos, a környzetszennyezés mint téma manapság divatos, de szerintem csak lovagol rajta minden okoskodó pöcs, valójában nem történik semmi.
Bevallom töredelmesen, hogy én sem fogom megváltani a világot e téren.

Viszont a "muscle car" szóösszetételt meghallva érdekes módon nekem nem a Charger-Mustang-Challenger-Sevelle-SS-Trans-Am stb. amúgy általam szeretett és tisztelt gépek jutnak eszembe, hanem ez az angol-amerikai hibrid.
A száraz tények ismertetésétől most eltekintenék, akit érdekel a téma úgyis utánanéz.

Szeretem ezt az autót. Megvan benne mindaz a rebellis leszaromság és elemi erő ami nekem egy autótól kell.
Igen, röhögjetek, mondja ezt az, aki egy 10 éves Mazdát hajt, erre futotta. Remélem életemben leszek még egyszer olyan helyzetben, hogy egy ilyenre is meglegyen a zsetonom.
Szeretem benne azt, hogy nem játszik semmire. Nem akar sportautó lenni, mint a ma divatos tohonya über-sedanok, nem akar terepjáró lenni, mint a SUV-ok. Ő egyszerűen van.

Szeretem benne azt ami nincs: légzsák, kipörgésgátló és ABS, de klíma vagy érintőképernyős lófasz sem.
 Sőt, tető sincs.

És egyáltalán nem ad biztonságérzetet, valamint rettentő kényelmetlen és hangos.

Van viszont egy 7 literes (427 köbinches) V8, egy könnyű karosszéria, kormány, négy kerék és egy jókora vasdarab váltó gyanánt.
És nehéz vezetni, tanulni kell, bizonyám...és ez benne a nagyon jó, hogy igazi kihívás...Szőkített cumizók és szolizott nyakkendősök kerüljenek.

Nézzétek meg. Mit mond nektek? Nekem azt, hogy leszarom a benzinárakat és az EU-normákat, leszarom a kényelmet és a praktikumot.
Ez egy céleszköz számomra. És a kalapács után az egyik legtökéletesebb. A név csak hab a tortán, de erre tényleg nincs jobb. Cobra.
Pillanatok alatt megöl, pusztít és mindezt gyorsan.

Villanyautó? Hidrogénautó? Szart!
Ez örökké élni fog.




Hallgassátok és figyeljétek! Carroll Shelbynek pedig ha másért nem is, ezért az ötletért járna egy hely valahol Colin Chapman mellett. Respect.


Thanks to Oz Lomo for the photos.

Szervusztok mindannyian!
Kimaradásom már engem is bánt, három egyszerű oka van:
1. Kevés szabadidő
2. Egy ideig nem tudtam editálni a blog.hu-n
3. Kisebb átalakításokon és karbantartáson esik át a Ferdeszeű, az most leköt. Ha befejeztem, referálok.
Kösz a türelmet.
omm