Gilles Villeneuve René Arnoux előtt (Greg McNeill grafikája)

Minden idők legjobb utolsó öt köre

A Forma-1 történelmének mérföldköve az 1979-es Francia Nagydíj, ami akkor még Dijon-ban került megrendezésre.
Mérföldkő, hiszen ekkor nyert először turbófeltöltős autó nagydíjat. A rendkívül erős Renault-duó rajtolt az első sorból. Jean-Pierre Jabuille az első, René Arnoux a második helyről. Mögülük pedig Gilles Villeneuve a Ferrari 312T4-ben. És főleg az utóbbi kettőről lesz most szó.
Szó sem róla, a siker nem is jöhetett volna jobbkor a Renault számára, hazai pályán, hazai közönség előtt. A cég vezetői már előre elkészítették ünnepi beszédeiket, behűtötték a pezsgőket a fiestához és várták a fölényes Renault-duplát.
A rajt után Villeneuve a harmadik helyről elsőként fordult a célegyenes végén, mögötte Jabouille, majd Jody Sheckter szintén a Ferrariban. Arnoux motorja lefulladt és a kilencedik helyre csúszott vissza. Villeneuve és Jabouille növelték előnyüket az őket üldöző Sheckter és az akkor már a negyedik helyre visszakapaszkodó Arnoux előtt. Az elsőn négy helyezett Michelin abroncsokon száguldott.

Jean-Pierre Jabouille, Arnoux már Villeneuve előtt.

Nagy nap volt ez Franciaországnak.
A hűvös, száraz levegő ideális volt a Renault számára, Arnoux áthámozta magát Sheckteren, aki ráadásul a Ferrari kormányzásával küszködött. Villeneuve-nek az első helyen ugyanez volt a gondja, pedig ekkor már hat másodperccel vezetett Jabouille előtt. A nagyon erős tempót azonban, amit azért diktált, hogy maga mögött tartsa az erősebb Renault-okat, a gumijai sínylették meg, elkezdtek rohamosan „fogyni” így Jabouille hamarosan utol is érte.

Ekkor Villeneuve újult erővel a csúszkáló 312-est bravúrosan az úton tartva újra négy másodperc felé tornázta előnyét. A 47-ik kör végén a célegyenesben Villeneuvet feltartotta a lekörözött Elio de Angelis, Jabouille kihasználta az alkalmat és kielőzte a nehezen vezethető Ferrarit.

Mikor így szabad volt előtte az út, rögtön tetemes előnyre tett szert és már látszott, hogy ha nem lesz semmi hiba, akkor meg is nyeri a versenyt. A franciák extázisban voltak.

Gilles látta, hogy egyre jobban kopó gumijain nem tudja utolérni Jabouillet, ráadásul az abroncsok már hólyagosodni kezdtek és csíkokban vált le róluk a futófelület. Elkezdte kímélni őket ennek következtében vissza kellett vennie a tempóból.
A harmadik helyen autózó René Arnoux azonban tisztában volt a Ferrari problémájával és vérszemet kapva óriási tempót diktált, hogy utolérje és megfutotta a verseny leggyorsabb körét is.

A 71-ik körben utolérte, ami pedig a következőkben történt, az ma már aranybetűs történelem.

Mario Andretti (78 világbajnoka):

„Olyanok voltak, mint két
egymásra vicsorgó ifjú oroszlán”

Arnoux midenképpen meg akarta előzni és bebiztosítani a Renault-duplát, Villeneuve azonban szarrá kopott gumijain nem hagyta a dolgot.
Az utolsó öt körben többször helyet cseréltek, csúsztak keresztbe, megjárták a füvet, többször összeértek, az utolsó ezredmásodpercig harcoltak egymással bőven 200 fölött.
Jabouille nyert, Villeneuve megőrizte helyét, Arnoux harmadik lett.
Vigyorgott Jabouille a pódiumon de a taps nem neki szólt. Nézzétek végig és ismerjétek meg ezeket a csodálatos perceket.

Gilles Villeneuve 1982-ben hunyt el, mikor autója a Belga Nagydíj időmérő edzésén 140 mérföld/óra sebeséggel nekicsapódott az akkor levezető körét teljesítő Jochen Mass March 821-esének. Mass látta, hogy mögötte jön a Ferrari és jobbra kitért, sajnos Villeneuve is így gondolta, kerekeik összértek és katapultálták a Ferrarit. Mikor orral a földbe csapódva visszapattant már nem volt ami felfogja az ütközés erejét, Villeneuve ülése kiszakadt helyéből, bukósisakját letépte a monokok darabja, majd magatehetetlenül a pályát övező drótkerítésbe csapódott.

Derek Warwick volt az első, aki mikor látta mi történt autójából kiugorva sietett a baleset helyszínére, addigra már egy másik versenyző, John Watson is ott volt. Ketten közösen kicsavarták Villenuvet a drótkerítésből, addigra a mentősök is megérkeztek, de Gilles már nem lélegzett. Azonnal kórházba szállították, de nem sokal később belehalt sérüléseibe. A vizsgálatok kimutatták, hogy végzetes sérüléseit akkor szerezte, mikor autója először a földbe csapódott az ütközés után.

Halálhíre mindenkit megrázott, pedig titkon sokan ilyen végre számítottak, hiszen ismerték stílusát.
René Arnoux sírva vonult vissza kamionjába, mikor megtudta.

Fiaként szerette

Villeneuve soha nem lett világbajnok. Legjobb helyezését az 1979-es szezonban érte el, mikor második lett Jody Sheckter mögött.
Nem volt sosem világbajnok, mégis Enzo Ferrari kedvence volt, Tazio Nuvolarira emlékeztette és minden idők legnagyobb versenyzőjének tartotta. Márpedig az Il Comendatore sok mindenkit ismert. Villeneuve pedig az utolsó pillanatig hűséges maradt a Ferrarihoz.
Az Öreg sosem felejtette el.
Temetésén Jody Sheckter a 79-es világbajnok és csapattársa emlékezett meg róla.

Gilles hiányozni fog két dolog miatt is. Először is, ő volt a leggyorsabb versenyző a motorsport történelmében. Másodszor, ő volt a legzseniálisabb ember, akit valaha ismertem. Már nincs velünk. De emléke annak, amit elért és ahogyan elérte örökké megmarad.

Emlékét mai napig őrzi a Ferrari tesztpályájának bejáratánál bronz mellszobra, Imolában a Curva Gilles Villeneuve (nagyot bukott itt egyszer) és mai napig egy kanadai zászló ven felfestve arra a rajthelyre ahonnan legutolsó versenyének vágott neki, valamint hazájában róla nevezték el a Montreali pályát, de van múzeuma is és még sorolhatnám, de minek, aki akar utánanézhet.

Imolában, ahol ezt a kanyart nevezték el róla.

Stílusa volt, kemény, férfias, őrült és gyönyörűen agresszív. Számára nem volt vesztes pozíció, soha nem adta fel. Tökös gyerek volt a javából és zseniális pilóta. És habár sosem lett világbajnok, azt hiszem a fenti kis videóból kitűnik, hogy számomra Michael Schumacher hét VB címével a bokájáig nem ér és nem is fog soha Gilles Villeneuvenek.

Fiatalok, ti, akik a mai Forma-1-en nőttök fel. Talán egy kicsit közelebb kerültök hozzá, hogy megértsétek, miért sír a pofánk a régi szép idők után.

Ahogy René Arnoux mondta sok-sok évvel a verseny után:

A párharc Gilles Villeneuve-vel valami olyan,
amit soha nem felejtek el.
Csak olyasvalakivel tudsz így versenyezni, akiben teljesen megbízol, és bizony nagyon ritka az ilyen. Legyőzött, igen, Franciaországban, de nem bánom…
a világ legjobb versenyzője győzött le