Tessék, itt van.
Gyengéim a régi angol sportautók, a Jaguarok pedig Austinok, Ac-k, Triumphok és MG-k által totálisan bebetonozva egyenesen a szívem egyik rejtett szegletében dekkolnak.
Ez E-Type az isteni GT. No doubt.
Ez pedig az XJ13.
1965-66-ban készült, hogy az olyannyira sikeres D-Type-ot váltsák fel vele és a földbe döngöljék a Ford GT40-est, ez azonban sosem sikerült, mivel az akkorra kifejlesztett motor nem felelt meg az előírásoknak valamint az első és egyetlen prototípust a tesztpilóta Norman Dewis 1971-ben egy reklámforgatás alkalmával összetörte (a MIRA tesztpályán).
225 km/órás sebességgel állította háromszor fejre, a fognyomait a baleset után állítólag megtalálták az aszfaltban (urban legend szag, de az angolok ezt állítják), mindenesetre túlélte a balesetet. Később újraépítették és az idei Goodwood festival of Speedre elhozták ezt a gyönyörűséges versenyautót.
Főtervezője Malcolm Sawyer méltán lehet büszke rá.
Több, mint 500 lóerős 5 literes duplavezérműtengelyes V12-es hajtotta messze 280 fölé. (Az eredeti motor még 4 vezérműves volt, mivel a jaguar első 12 hengerese két hatos összeépítéséből jött létre). Kb. 1000-1100 kilót nyomott
Mindenféle szárny nélkül, csupán formájával termelte az elegendő leszorítóerőt.
De milyen forma az!
Könnybe lábadhat minden angolautó-fan szeme, bizony, ilyet is tudott valamikor a büszke angol autógyártás. Mára már csak a kisszériás gyártók tartják benne a lelket.
Erre a linkre érdemes rákattintani, az öreg Dewis óriási arc, flegmán bevágja az "it pushes out 510 break horse" -mondatot.
Csodaszép, csodaszép.
