Elsőre leszögezném, hogy betege és óriási rajongója vagyok mindennek, amit a bécsi születésű, de ízig-vérig olasz Carlo Abarth alkotott. Mert (Hondások füleket befogni), csak hogy tisztába tegyük a dolgokat, mondjuk és írjuk ide, hogy a pörgős, erős kis motorokat bizony nem Japánban találták ki.

Nem fogok itt hozsánnákat és ódákat zengeni minden fantasztikus kis olasz adrenalinbombáról, amihez nevét adta és amit tervezett, akit érdekel, az úgyis tudja, milyen egy mindentverő 1000 TC, vagy egy Bialbero 1000, esetleg 124, 131 Abarth.
Szívemhez ez a filozófia sokkal közelebb áll, mint a nagy motorral, x száz lóerővel megspékelt hangsebességgel közlekedő hájtek csodák világa, hiszen (és ezt tapasztaltam) egy jól összerakott, zseniális motorral szerelt KÖNNYŰ kisautó sokkal de sokkal durvább élményt tud adni, mint sok, okkal vagy ok nélkül, bálványozott aranyárban mért csoda. (Veyron suxx).
Colin Chapman és Carlo Abarth ezt minden bizonnyal jobban el tudná magyarázni. Maradjunk csak a lényegnél: a könnyű kezelhetőségnél, a villámgyorsan reagáló motornál-futóműnél és az adrenalinnál. Ne sajnáljátok az időt, és nézzetek szét a youtube-on.
Amennyire imádtam a régi Abarthokat (a Ritmo 130TC hangja sokszor eszembe jut ma is, igaz, maga az autó gyorsabban elrohadt, mintsem a fülemig jutott volna), annyira csalódtam és a szó szoros értelmében felháborodtam (direkt nem írtam ide a felbaszódtam szót, nem illik) a legutóbbi, skorpiót viselő modellen, a Stilo Abarthon.
Nem mondom, szépnek szép (főleg kanárisárgában) és aránylag kezelhető is, nagy baj nem is lenne vele, illetve csak egy: semmi Abarth nincs benne. Mert hiába a 2,4-es soros öthengeres motor gyönyörű hangja, ha abból nevetséges 170 lóerőt sikerült „kiharcolniuk”, hiába a szép forma, ha az autó dögnehéz és tolja az orrát.
Méltatlanul hordozta a nevet és kész.

Ezért fogadtam először kissé szkeptikusan az új 500 Abarth-ról szóló híreket. Gondoltam, hogy az 500-as nem annyira nehéz és biztos jól is fog kinézni, de biztos voltam benne, hogy a Fiat jelenlegi modellpalettájáról a Panda 100HP marad ez egyedüli KÉNE-matricás modell.
Aztán, ahogy egyre több információ kezdett kiszivárogni az 500 Abarthról, úgy érdekelt egyre jobban, és mostanra eljutottam oda, hogy alig várom az első próbákat. (Ezúton is üdvözlöm Csikós kollégát és kívánok neki fülig érő vigyort a Punto Abarth-hoz, remélem tetszeni fog és nem csalódik! Tedd közzé minél hamarabb!)

Vegyük tehát sorra, miről is van szó.
Az alapverzió az Abarth 500 lesz a Fiat 1.4-es 132 lóerős motorjával, amit már a Panda 100HP-ből is ismerhetünk. A „sűrűre” rakott hatfokozatú váltó az első 17 colos kerekeken keresztül viszi az útra a ménest. (Remélem visszatérnek a régi logóhoz, sokkal szebb volt).

De ez messze nem minden.

Jön majd az Abarth 500 S (2008-őszén), amiben ugyanez a motor dolgozik, de kap egy turbófeltöltőt, így már kerek 150 lóerős lesz. Itt már komolyan elkezdhetnek aggódni a mai kvázihothatchek gazdái, hiszen a jelenleg legerősebb 100 lóerős 500-as is csupán 910 kiló körül nyom és ezek a verziók minden bizonnyal könyebbek lesznek a szériánál.

Tovább is van, mondjam még?

A következő lépcsőfok az 500 SS lesz, ugyanezzel a turbómotorral, de már 147 kW-tal, azaz kereken 200 lóerővel, na itt már minden bizonnyaL durva lesz a dolog.
Ahhoz, hogy a relatíve kicsi motorból ekkora teljesítményt facsarjanak ki nagyon sok fordulat kell, ennek okán természetesen elég komoly változásokat kell a konstrtukción eszközölni. Az 1.4-es ezért újfajta optimalizált, 16 szelepes hengerfejet kap, kihegyezett vezérműtengelyekkel. A szívó és kipufogó oldalon is megnövelik a szelepek és a csatornák átmérőjét, valamint a többlethő elvezetését is máshogyan oldják meg.

A turbófeltőltő állítható geometriájú és a motor hűtőrendszerébe lesz beiktatva, ami megnöveli a strapabírását terheléskor, valamint minimalizálja a felforrósodott motor hirtelen leállításakor keletkezhető károsodás lehetőségét, hiszen kényszerkörön kapja a hűtést ilyen esetben is. Az első lökhárító mögé-alá szerelt töltőlevegő-hűtők (intercoolerek) a régi 1000TC direkthűtéses rendszerét idézik.

Az 500 SS-en a Ferrari technikusai is dolgoznak. A fejlesztés vezetője a Forma-1-ben szereplő gárda volt főkonstruktőre Paolo Martinelli. Még nem döntötte el, hogy az 500 SS esetében nem lenne-e jobb, ha megnövelnék a motor űrméretét 200 köbcentiméterrel, ráadásul a versenysportból ismert bonyolult, de rendkívül pontos mechanikus-hidraulikus-elektronikusan vezérelt szeleprendszer alkalmazása is kérdéses még. Ez biztosítaná többek között az elfogadható fogyasztást és az akár tartósan magas fordulatszámon pörgetett motor megbízhatóságát is.

Martinelli egyik célja a 8500/min-es határ elérése, ennyit forognak a Ferrari V8-as motorjai is. Az üzemenyagot magasnyomású direktbefecskendező rendszer juttatná a hengerekbe és kiegyenlítőtengelyt is kapna a motor a nyugodtabb járás érdekében.

De ez még, természetesen, nem minden.

A nirvána csúcsa az Abarth 500 SS-R lesz, ami a FIA pályaversenyautókra vonatkozó előírásainak megfelelően lesz felszerelve, kőkemény versenygép lesz tehát. Szekvenciális váltóval, bukócsövekkel, versenydiferenciálokkal, valamint átalakított alsó burkolattal és 18 colos slickekkel lesz felszerelve. Magánversenyzők is hozzájuthatnak majd ehhez a verzióhoz, ami minden valószínűség szerint 225-250 lóerős lesz.

Sokkoló viszont Martinelli kijelentése, mely szerint ebből a motorból (vigyázat!) a Ferrari technikai tudását kihasználva akár 490 (!) lóerő is kihozható (368 kW).
Ezt azért ne próbálják ki otthon.

Remélem Carlo Abarth is mosolyra húzza majd a száját a mennyei hangolóműhelyben és az új 500-as megérdemelten viseli majd a skorpiós emblémát.