A figura, melynek bőrében Bruce Willis tökélyre fejlesztette a "megmentem a világot/New-Yorkot/Amerikát egy véres atlétában" főhőst.
Willis a tőle megszokott szintet mindig hozza, nem lep meg, de nem is csalódom, általában tudom, mit várhatok filmjeitől (habár a DH4 F22 kontra teherautó jelenete leverte a lecet nálam is).
Viszont két dolog miatt mégis kedvelem, mivel ezek a dolgok nagyon is emberiek.
Az első a 67-es GTO, amit 70 000 dollárért vett. És lényegében keményen átbaszták vele. Az autó tökéletes kókány volt. Természetesen visszavitte és az asztalra csapva megkapta a pénzét.
Aztán a hirtelen cool és nagyon trendi hullámot meglovagolva beült valami elektromos szarba, amin a média természetesen hetekig lovagolt, krómosra nyalva a zöldek seggét.
Amiről viszont a média nam írt, az az, hogy közben szépen-lassan a vihar elültével szerzett egy másik 67-es GTO-t.
Mert John McLane hülyén néz ki egy műanyag buborékban. Egy szóval: ROTFMLAO.
A másik dolog pedig, amit tán kevesen tudnak, hogy kitűnő zenész. A Jimmy and The Termites nevű blues/jazz formációval kezdte, ebből lett a Bruce Willis Blues Band, majd az Accelerators, a mai napig fellép Vegastól New Orleans-ig és nem csak puccos kaszinókban, hanem a ténylegesen értő közönség előtt is a kis Chicágói kocsmákban.
Úgyhogy akinek kezébe vagy kurzora alá akad egy-egy Accelerators vagy Bruce Willis Blues Band lemez, az töltse le, mert minőségi és frankón hallgatható zenét fúj ez a McClane gyerek.
