Én így képzeltem, így éreztem. Karotta és Winkler, a loco Bendzsi a TCTV-vel örökre megmaradnak nekünk. Éppen ezért ért hidegzuhanyként az, hogy az általam vizionált kép sokkal árnyaltabb, persze én voltam a hülye, biznisz ez is.
Karotta, Égő Ákos, most pedig OP. Valószínűleg ez a dolgok rendje Jimmy Hoffa óta.
Szeretem a TC-t, olvasom is, sőt néhanapján még a hülyeségeimet is leközlik. Köszönöm nekik ezt a lehetőséget, remélem a jövőben is sikerül még egy-két érdekes témát összekaparnom, ha lesz rá igény.
Aki ismer, tudhatja, hogy szívesen segítek, ha tudok. Barátként, az autók iránt érzett szerelmünk összeköt. De mivel egyszerű gömöri gyerek vagyok, így nem szeretem a sok szarpancsolást és forró kása kerülgetést.
Valakinek ez bejön, nekem nem. Vállalom, mégha néha pofán is basz az élet. Az igazi barátság próbája az őszinteség.
Elvonatkoztatva attól, hogy Ákos és Doki már nincs köztük, elvonatkoztatva attól, hogy esetleg saját cikkeim alatt vágom a fát mondom én, hogy ez az alma már nem kerek.
Príma kis társaságként ismertem meg őket, valószínűleg nem csak én, hanem sokan mások is.
Fejlesztés és csak előre, a szebb jövő felé igen, ez valóban jót tesz az üzletnek, mert mégiscsak Kft, valamiből élni kell és az üzletben nincs barátság, de azért mégis... ez volt az egyedüli megoldás?
Nem áll szándékomban senki felett pálcát törni és senki mellett kardoskodni, csak egy kicsit keserű a szám íze barátaim. És nem a cigaretta miatt.
Maradtam őszinte tisztelettel.
Vályi István
oMm
Orosz Péter · http://kzamm.com/ 2008.02.12. 21:29:27
Elnézést kérek mindenkitől a késői válaszért.
Teljesen meghatódtam a rengeteg kedves hozzászólástól, levéltől és telefontól. Most érzem csak igazán azt, hogy érdemes volt másfél évig szanaszét aludni, eszelősen koffeinezni és vidám hülyeségeken törni a fejem.
Ami következik, az egy kicsit személyesebb lesz, és meglehetősen őszinte. Akinek forog az ilyesmitől a gyomra, most kapcsoljon el.
### I. Szabotázs
Néhányan talán tudják, hogy a Belsőség előtt a Totalcar üzletfejlesztési igazgatójaként dolgoztam – igen rosszul. Ezért annak idején ki is lettem rúgva, a Belsőséget külső kontraktorként készítettem.
Ennek ellenére voltak totalcaros munkák is, amiket elvállaltam – és amiket igen rosszul végeztem, jellemzően úgy, hogy az általam kitűzött határidőket nem, vagy értelmezhetetlen késéssel tartottam be.
A lapvezetés ezt elnézte nekem, mert értékesebbnek tartotta, amit elvégeztem, annál a rombolásnál, amit okoztam. Pedig időnként igazán arcátlan voltam.
Volt azonban két, az egész vállalat szempontjából különösen kínos incidens, amikor sajtóutakra mentem el, melyek témáját nem dolgoztam fel. Az egyik nyáron volt Olaszországban, és a meghívó Cisco Systems versenypálya-technikáról szóló anyaga helyett az [útközben meglátogatott Lamborghini-gyárról][1] és [egy, a hivatalos program utáni autózásról][2] írtam – az eredeti témáról soha. A másik pedig novemberben, amikor Sanghajba mentem. A [rengeteg helyszíni blogolás][3] és [a mágnesvasútról szóló cikk][4] mellett végül [a múlt hétre készítettem csak el][5] a meghívó Michelin rendezvényéről szóló cikket.
[1]: totalcar.hu/magazin/szerelem/stagata/
[2]: totalcar.hu/magazin/sport/z4misano/
[3]: belsoseg.blog.hu/tags/sanghaj_2007
[4]: totalcar.hu/magazin/szerelem/maglev/
[5]: totalcar.hu/magazin/kozelet/bibendum07/
Az ilyesmi nem engem, hanem a Totalcart hozza kínos helyzetbe. Egy meghívó vállalat elkölt rám sok százezer forintot, és cserébe nem kap semmit – és nem érdekli őket, hogy a szerző mellette mivel foglalkozott, hiszen egy sajtóút elvállalása implicit beleegyezés egy arról szóló cikk mihamarabbi megírásába. Mind a szerzőnek a lapvezetés felé, mind a lapnak a meghívó vállalat felé.
### II. Inflexiós pont
A Belsőség körülbelül tavaly november közepén ért el arra a pontra, amikor a növekedése beleállt egy falba. Ez nem volt más, mint az én munkavégzési kapacitásom.
A munkatársaim által írt posztok szövegét és képeit leszámítva a Belsőségen mindent én csináltam: tördeltem, képeket szerkesztettem, írtam, beküldött témákat dolgoztam fel, korrektúráztam, hozzászólásokat olvastam (az összeset). És így tovább.
Feltűnhetett, hogy az utóbbi időben (körülbelül Sanghaj óta) egyre kevesebbet írtam, és akkor is csak rövid posztokat. Ez azért volt, mert ahogy egyre olvasottabb lett a blog, a Totalcar más dolgozói is egyre nagyobb kedvvel írtak bele, illetve a Totalcarnak egyre fontosabb lett ez a kezdetben az én homokozómnak indult valami, ami mára a Totalcar olvasóinak 25+ százalékát hozza – és ezeknek a posztoknak a gondozása elvitte az időm nagyobbik részét.
Ezek mellett nehezen haladtam a Belsőség jövőjének kitalálásával, már csak azért is, mert az egyedül végzett, hellyel-közzel spontán munkában jó vagyok, a szervezetépítés irányába hajló, tervezendő munkában pedig jelenleg nem. Szerettem volna azt az illúziót fenntartani, hogy a Belsőséget továbbra is tudom nagyrészt egyedül csinálni, úgy, hogy azon sok érdekes dolog szülessen, és hogy a saját, sokszor irreálisan magas minőségi mércém is a helyén maradjon.
Látható volt, hogy ez sok sebből vérzik. Láthatta, aki sok munkával elkészített dolgokat küldött nekem, hogy azok nyomtalanul eltűnjenek, láthatták azok a munkatársaim, akiknek posztjait többnapos késéssel tördeltem, láthatta, aki érdekes írásokat várt tőlem, és helyette csak embeddált videókat kapott, amiket nem én készítettem.
Mint minden növekvő szervezet, a Belsőség is inflexiós ponthoz érkezett. Nem lehetett többé azt tettetni, hogy ez egy egyszemélyes blog – újsággá kellett volna fejleszteni, tervezettebb szerkesztéssel és delegált feladatokkal. Azért, hogy jobban működjön, és azért, hogy azzal foglalkozhassam, amihez a legjobban értek: az írással.
Meg is írtam egy tervet ehhez, ami szerintem működne. És amit a lapvezetés nagyrészt támogatott – azonban már nincs alkalmam megvalósítani.
Körülbelül 8-10 hétre lett volna szükség az átalakításhoz, ennek első hetén nem volt módom ezzel foglalkozni – és különösebben a blogírással sem, amint azt a múlt héten nyilván láthatták. Ezért a lapvezetés úgy döntött, hogy a korábbi problémáimmal együtt az általam készített érték és az általam okozott gondok végérvényesen az utóbbiak irányába billentek, és közölték velem, hogy a jövőben nem kívánnak velem mint a Belsőség szerkesztőjével együtt dolgozni.
Felkínálták, hogy külső szerzőként írhatok posztokat a Belsőségre, és cikkeket a Totalcarra. Ezt nem fogadtam el.
### III. A jövő
A Totalcar átalakulás alatt van. Amellett, hogy [megszűnt a kereskedelmi tévében sugárzott műsor][6], a lap is változik.
[6]: belsoseg.blog.hu/2007/12/21/elozetes_tctv_lemans
Az átalakulás iránya sok szempontból nem egyezik azzal a képpel, ahogy én egy progresszív, internetes újságot elképzelek – de vitathatatlan, hogy egyrészt valamilyen változásra szükség van, másrészt én még sose vezettem újságot, úgyhogy simán lehet, hogy hülyeség, amit erről gondolok.
Biztos azonban, hogy a megújuló Totalcarban egyre kevésbé van helye egy olyan embernek, mint én. Hogy ez jó-e vagy sem, azt az idő és a véghezvitt szervezeti átalakítás majd megmutatja.
A Belsőség következő időszakáról semmit nem tudok. Csak remélni tudom, hogy a jövőben is sokszínű lesz, szépen lesz tördelve, sokféle vidám hülyeség lesz rajta és érdekes lesz. Már csak azért is, mert sokkal-sokkal több volt ez az én életemben, mint a munkám – az első dolog volt, amit hosszú időn keresztül, fáradságot nem kímélve, szívvel-lélekkel csináltam. Remélem tetszett: akinek meg nem, most fellélegezhet, mert innentől biztosan másmilyen lesz.
Nincs bennem rossz érzés. A Totalcart nagyon szerettem, a Belsőség sikerén pedig egészen megdöbbentem. Hogy tényleg létre lehet hozni az interneten egy aktív szubkultúrát, ahol ordibálás és egymás névtelen szekálása helyett főleg beszélgetés és közösségi élet folyik. Amit az anyám és az apám is olvas, amit csajok is olvasnak, amit olyan emberek is olvasnak, akiket tényleg egyáltalán nem érdekelnek az autók, szeretnek viszont szép dolgokat megismerni és rácsodálkozni a világra.
Akit esetleg érdekel, hogy mit fogok csinálni a (nem is olyan távoli) jövőben, az [a blogomon][7] talál majd iránytűt. Internet mindig lesz, gyógyszerügynök pedig nem leszek.
[7]: kzamm.com/
Csingiling.
Vétel és vége.
