Idei nyaralásunk utolsó állomásaként egy többnapos horgászatot rendeztünk. Magunknak és rég nem látott barátinknak egyaránt.
Több napra kiköltözünk nagybácsim hétvégi kőházában nem messze Teply Vrch falutól, ahol a gyönyörű, 100 hektáros víztározóban csak úgy nyüzsögnek a halak.
Haha, aki tudja milyen a horgász-szerencse és miről is szól a pecázás, az már sejti, milyen végeredménnyel zárult a túra, aki nem, annak elárulom, hogy a négyszeres kiülésre is mindössze csak pár ostoba sügért fogtunk.
Először Robertó, a Totalcar műsorainak mesteri vágója érkezett barátnőjével és kutyájukkal, amelyik természetesen azonnal vérre menő verekedésbe bonyolódott Károllyal, így onnantól kezdve szeparálni kellett őket.
Ettől a kis logisztikai gubanctól eltekintve nagyon jól szórakoztunk, kapásunk rengeteg, de kicsire nem adtunk, a nagy pedig nem jött össze.

Itt, felül, Robertó még a dugozásban bízott. A hajnali támadáskor jót dumáltunk, amikor még nyugodt a víz, finom harmat ül a füvön és minden csendes. Olyankor és este a legjobb horgászni. Eleinte nem akartam neki elhinni, amit az új Megasztár bénáiról mesélt, mostanra azonban be kellett látnom: teljesen igaza volt.

Aztán sajnos Robertóéknak menniük kellett, várta őket a kötelesség, így már nem tudtak találkozni Orosz dokiékkal, akik nagyon eltökélten jöttek legyezni és villantózni. Persze semmi nem volt egyszerű, némi késés belefért ugyan, aztán a pénzváltás körüli bonyodalmak során Natinál kicsit kiborult a bili, de végül minden orvoslódott, a tényleg finom bólé és (számomra főleg) a Robertó által ajándékba hozott párlat orvosolta a problémákat.

Ja, meglepő módon OP saját maga készítette legyeit (és fél a kutyáktól), a hűség kedvéért azért illik hozzátenni, hogy egy órányi pergetés után levágta őket a szerelékről, mivel nem arattak osztatlan sikert a süllők körében.

Nati is próbálkozott, de hamar ráunt, így ő átlényegült és immár operatőri szerepkörben asszisztált. Ja, állítólag lesz az egészből valamiféle kisfilm, remélem tényleg, nem jut ebek harmincadjára, mint az első Belsőség-találkozó nyersanyagja.

Esténként persze, ugyanúgy, mint Robertó és Bea esetében is, kültünk a teraszra és rengeteget nevettünk és témáztunk, valahogy nem is volt nagy baj, hogy nem fogtuk meg a legendás óriás süllőt.

Mert a horgászás sokszor inkább a totális kikapcsolódásról, a természetről, a nyugalomról és a csendről szól. Az gyógyít és jó.
(A képekre kattintva galéria nyílik)