...mert gyönyörűek, mint minden célszerszám. Ők az egyszerű elvet hűen követő faék, az alap, ahová visszatérni kell.
Elsőként a D8. Minden, amit valaha elvárnék egy sportautótól. Zéró kényelem mellett maximális élmény. Az 1.8T 250 lóereje mintegy 700 kilót röpít a messzeségbe. Kevés igazán jó Lotus Seven replikagyártó létezik. A holland Donkervoort mindenképpen ott van a csúcson a Caterhammel együtt. A futóművet mindenki kénye-kedvére állíthatja és ennyi. Csonk csupán a váltókar 20 centiméterre a kormánytól, három pedál és a sofőr. Bőrbukó-szemüveg-kesztyű és irány a szerpentin. Imádnivaló kis szemétláda.

Aztán a némiképp másik véglet. A soros hathengeres staccatóján utazó bombázó, a 80-as évek elejének egyik legjobb pályaversenyautója, Vojtech Enge 635 CSi-je.

Láttam már barátaimmal múzeumban állva. De kint a napon még csodásabb. Csehszlovák csapattal versenyezve vett részt a 80-as évek eleji túraautó Európa-bajnokságban, és a 308 lóerős, 1185 kilós cápa kétszer is dobogóra került az akkoriban igencsak szűkös keret ellenére is. Olyan neveket utasítva maga mögé, mint Hans-Joachim Stuck, Tom Walkinshaw, Manfred Winkelhock, Johnny Cecotto vagy Jonathan Palmer. Mind csupa-csupa dombornyomott név az autósportok történelemkönyvében. Talán Tomás Enge édesapja, Vojtech is odatartozna, ha másért nem, hát a Mugellóban elért második helyéért mindenképpen. Ne feledjük, szocialista ország szegény istállója voltak. Le a kalappal.
És a CSi előtt is. A forma, az elegancia még így, kőkemény pályaautó mivoltában is az utak királyává emeli.

És hogy meg ne feledkezzem róla (szemen köpném magam).

Ha már a V8 motorok sátáni üvöltése zengte be a helyet, nem feledkeztünk meg szívszerelmemről, a Tatráról sem. Hiszen a képen látható 148-asban is egy 12 667 cm³-es V8 dolgozik, mintegy 202 lóerős teljesítményt adva le. Ott állt a pálya szélén, készen arra, hogy oltson ha kell. Vajon mennyi versenyt, hány üstökösként lángralobbanó pillekönnyű koporsót oltott már el? És vajon hány versenyző köszönheti neki az életét? 
Még így, megkopva bár, de törve nem is ott parkol mindig, méltósággal, hosszú-hosszú évek óta. Hogy segítsen, ha kell.

És amilyen tűz égett szívünkben, agyunkban, bizony rajtunk is lett volna mit oltani. Csodás vasárnap volt.