(hazai módra)

You know me, evil eye
You know me, prepare to die
You know me, the snakebite kiss
Devil's grip, the Iron Fist
Motörhead: Iron Fist

Szar volt ez a 37.-ik hete az évnek. Lassan, de biztosan felfut az ünnepek előtti hajtás, a Forma-1 fürdik a saját, évek óta főzött, szarában, Colin és a fia meghaltak. Ráadásul esett az eső.

Kikapcs kellett, de teljes, tépegységleolvasztós reset. Ezért aztán elhúztunk kutyánkkal és pécsi barátainkkal egyetemben (szeva Kaczor és Margit) Szlovákia általam legjobban szeretett csücskébe. Oda ahol születtem és ahol se munka, se pénz, viszont gyönyörű.
Ott is sikerült a nagybácsim nyaralójának kulcsához hozzájutni. Olyan helyen van, egy kis faluban (kb. 20 ház) a hegyek között, ahol sem térerő, sem központi fűtés, gázról és kábeltévéről nem is beszélve. Villany van és kész.

Ideális hely a kikapcsolódáshoz.
Éjszaka arra ébredtem, hogy csönd van.
Ajánlom az ilyet mindenkinek.

De ne ömlengjek tovább, szóval baszott hideg volt, ráadásul Pécsről nincs éppen közel a hely (500 km), úgyhogy késő estig várnunk kellett, míg meghozzák a mobil kályhát. Az viszont kitűnően működött, mondtam is Petinek, hogy ez az egyetlen Daewoo, amiért pénzt adnék. Természetesen hülye fejemmel csak másnap jöttem rá, hogy a konyhai nagy kemencét csak ki kell kotorni és máris fűthető. Kombinálva a kettőt, sikerült is az ideális 33 fokot elérni bent. Akkor már a házi is jól esett meglökve a sörrel (Starobrno és Gambrinus), elvégre nem szarral gurigázunk vagy mi?!

Aztán kíváncsian benéztem a fészerbe, fa is kellett tüzelni, és útban is volt. És találtam egy autót. Egy tényleg szép autót, egy Skodát.

A gyöngyfehér darab egy 1968-as 1000 MB, az utolsó, tényleg világszínvonalú és újító Skoda a régi VW-mentes érából. Mikor 1964-ben megjelent, alumínium blokkos és öntvényhengerfejes 998 köbcentis motorja 44 lóerős volt, ami akkor bőven elég volt a Ford Angliák és a Hillman Minx-ek ellen, hiszen elfogadható 765 kilót cipelt. Le is nyomta őket még otthon, Nagy-Britanniában is, hiszen olcsóbb is volt, ráadásul jól felszerelt (persze a mai kényelmes pofánknak már spártai, de hát mi már a motorháztetőt sem tudjuk gázrugó nélkül elképzelni), és olcsóbb, nem beszélve a független első felfüggesztésről, és a hátsó ülések mögötti rakodóhelyről.

Ahogy a mai napig mondják az akkor brit kereskedők: „the MB was a lot of car for the money”. Nem véletlenül használták e motornak a derivátumait még évtizedekig Mladá Boleslav-ban.
És nem utolsósorban csodálatos megoldások és finomságok tömkelegét adja ez az akkori áron kb. 600 dolláros autó.

A forma hibátlan. A csomagtér fedelén végigfutó ív szinte észrevétlenül olvad bele a krómozott szélvédőkeretbe, a visszafogott hátsó uszonyok az akkori divatot követve gyöngéden simulnak a hátsó sárvédőívekbe, élükön szintén diszkrét díszléccel (és milyen jó volt érezni, hogy FÉM, nem műanyag).

Az ember akarva-akaratlanul is végigsimítja az öreg csontot és elérzékenyül a nagy átmérőjű fecskekormány az elpusztíthatatlan FÉMkilincs és a gyönyörűséges Skoda-logó láttán

.
Összesen nincs ennyi stílus a 2007-es modellpalettán, mint ezen a 4,1 méteren.

A fényviszonyok egy pajtában nem mindig jók, nem volt ez másképp most sem, de megpróbáltam egypár fotót készíteni róla. Mellesleg, mint később megtudtam, az autó vizsgás (nem veterán), tavaly még futott, most pihen. Egy-két utólagosan ráapplikált résztől (Tesco kormányborítás, dísztárcsák, ülések-az eredetik a padláson vannak) eltekintve nagyon jó állapotban.

Természetesen kinyitottam és beültem. Ekkor ért az első meglepetés, mert az ajtónyitó és azt egyben biztosító karon kívül KÉT ablakterekerőt láttam. Egy kicsit és egy nagyobbat.
A kicsivel az elefántfület lehetett nyitni.
Leállt az agyam. A hossztengelye körül szépen, minden nyikorgás nélkül elfordult.

Hátul is volt ilyen. Viszont ott nem lehetett leengedni a hátsó ablakokat, gyárilag.

A motor csontszáraz, olajfolyásnak nyoma sincs, radásul (Skodások ismerhetik) a motorháztető a világ legegyszerűbb és strapabíróbb, valamint leggyorsabb reteszelésidejű szerkezetével dolgozik. Egy fémlap, benne egy törés és egy rugó. Kész is, és tart.
Ma már nem lehet ilyet autókba rakni, mert:
1. Nem elegáns
2. Nem bonyolult
3. Nem gombról működik távirányítóval

Viszont gyors és lényegében örök.
A 443 ezer legyártott MB egyike, egy letűnt kor íves-elegáns gépszagú emléke.

Rendszeresen visszajártam nézegetni az MB-t (a Mladá Boleslav rövidítése, ha még nem említettem volna), de közben azért fogyasztottunk is nagyon sok gombás finomságot, sikeresen kiüzleteltem egy pár gyönyörű Murciélago-Orange J.J. Darbowen kávéscsészét alátéttel együtt a Fekete Sas szálló kávézójából. És megnéztük Blaha Lujza mellszobrát Rimaszombatban (ott született).

És természetesen, Gábor barátomnak (aki távoli rokon ugyan, de olyan, mintha a testvérem lenne) köszönhetően ellátogattunk a kerepeci lőtérre, ahol a lövészet és a hely minden írott és íratlan szabályát betartva kipróbáltuk ezt:

A CZ85 és annak a B verziója (amivel lőttünk) 1986-tól van gyártásban és a legendás 75-ös továbbfejlesztett változata. 9 mm-es űrméretű Luger rendszerű lövedékekkel használható, kétkezes (tehát jobb és balkezeseknek is jó) félautomata pisztoly 16-os tárral. Mellesleg a Jane’s Firearms szerint is a világ legjobb egyik ilyen fegyvere.

Hátránya a relatíve nagy, kb. 1000 gramos súlya, de ez egyben előny is, hizen stabil lőalapot biztosít, ráadásul a cső huzagolása kissé eltér a megszokottól, sűrűbb, így a lövedék magas rotációja okán stabilabban és pontosabban tör célja felé. Súlya miatt már a 30-40-ik lövés után érzi az ember, hogy „szétrázta a karját”, de egy kis lazítás után minden rendben, hiszen korántsem üt akkorát, mint a forgótáras társai. Mattfekete COMBAT verzióját többek között a világ számos speciális egysége részesítette előnyben pl. a Heckler&Kocchal szemben is. Paradox módon az amerikai gyártó és a Beretta is alulmaradt az USA-ban, ott a Navy Seals inkább a cseh gyártmányt választotta igénytelensége, pontossága és könnyű karbantartása miatt is.

Úgyhogy nem piskóta. (a szlovák rendőrség speciális alakulatainak is ilyenje van).

Szerencsére, megmaradt még valami a régi lövőreflexekből (75-öshöz már volt korábban szerencsém), így relatíve könnyen belőttem magam és nem is bénáztam sokat. A nyújtott kar azért követelmény és nincs mit szépíteni, először nem minden mindegy az embernek, átfutott rajtam az Iron Fist gondolata, mikor belegondoltam, mi mindent csinálna a tompahegyű Luger Trainig lövedék egy emberrel.

Erős, nagyon erős. Megállítóereje olyan, mint egy Ray Sefo csapottnak, de 30-40 méternél nagyobb távolságra nem érdemes próbálkozni (ahogy más pisztolyokkal sem a pontatlanság miatt).

Természetesen Gábornak van fegyverviselési engedélye, ráadásul a lőklubnak is tagja, úgyhogy minden rendben volt.
Aki teheti az próbálja ki mindenképpen és legálisan. Igen-igen hamar átértékeli a flimek világát, nincs 40-50 méterről „gangsta” fogással lövöldözés és kapásból kalapellövés, ez megállítaná Chuck Norrist is és bizony olyan sincs, hogy „elhajolok a golyó elől aztán lőjj még egyet köcsög!”.

Nem, higgyétek el, nem lehet elhajolni és autó mögé sem bújni, mert a motorblokkon és a vastag acéllemezeken kívül nincs semmi, ami megállítja. A lőklubban mesélték, hogy sokszor a rendőrségi páncélmellény sem akadály. Kipróbálták.
Komoly élmény és tanulság volt, egy fokkal volt kevésbé durvább, mint a seregben használt AK47 (az természetesen teljesen más, hiszen az rohampuska), de elképesztő, hogy milyen egyszerűen és gyorsan kezelhető egy gyilkos vasdarab.

Ahogy Gábor mondta: Nem félni kell a fegyvertől, hanem végtelenül tisztelni.
Úgyhogy vigyázzatok, kit mivel büntettek és ha valaki egy ilyet fog rátok, akkor tényleg fussatok alapos cikkcakkban.