Nem titok, hogy zeneileg nyitott vagyok. Vannak kedvenceim szinte minden műfajból, kivéve a kommersz, szar rádiózenét. Néha ugyan a mainstream is kiköp magából elfogadható dolgokat, de nagyon ritkán.
Zenélgetek is, de nem tartom magam nagy zenésznek, ahhoz túl keveset és ritkán gyakorlok. Dob és billentyűs hangszerek, ehhez konyítok, de aki foglalkozott már valamilyen szinten zenével, az tudja, hogy az önkifejezéshez hosszú út vezet, így amíg az ember megtalálja a neki fekvő hangszert, addig szinte mindent végigpróbál.
Na, de elkalandozunk, mindezt csak azért írom, mert elsőre talán furcsának tűnhet, hogy a következő figura, egyik szintén nagy kedvencem.
Prince Roger Nelson, azaz Prince.
Igen, sokaknak egy gizda színesbőrű faszkalapnak tűnhet, de ők a tévéképernyőkről szűrik le ezt. Én is sokáig ezt hittem, aztán kb. 10 éve elkezdtem gyűjteni és figyelni a zenéjét és tetszett. Azzal régen tisztában voltam, hogy kitűnően gitározik (annyira kitűnően, hogy a Rolling Stone magazin a "Világ 25 legalábecsültebb gitárjátékosa" szavazásán az első helyen végzett), és meglepett milyen komplex az egész hangzás.
Az RnB, soul és funk mixxel (és a The New Funky Generationnel) létrehozta a teljesen egyedi Minneapolis sound-ot, amely elsőre kaotikusnak tűnhet, de nyugodt környezetben hallgatva nagyon jó.

Kedvelem a zenevilágnak ezt a furcsa figuráját. Elismerem, mert sosem hódolt be az irányzatoknak, csinálta a saját zenéjét és el is tudta adni. Van stílusa (ami manapság nagyon-nagyon ritka) és klipjeiben az ügyeletes pinafelhozatal sem hagy kívánnivalót maga után. Egy Arc és Zenész, aki mesterien bánik a gitárral. 2004 óta a Rock 'n' Roll Hall Of Fame tagja.

Hozzáértők, de tán még laikusok is elismerik, hogy amit a George Harrison emlékkoncerten, a While My Guitar Gently Weeps végén lenyomott, az kurvára nem kispálya. Durván háttérbe szorított mindenkit, pedig nem kezdők azok sem.
Respect.




Emlékeztető az idősebbeknek: Purple Rain megvan? A lila Honda 400 automatic?

Jóleső érzés néhanapján szülőföldemre látogatni. És rendkívül hasznos is, hiszen a rohadt nagyvárosi életritmusból kizökkeni egyaránt jót tesz testnek-léleknek. Gábor barátom családja, amellett, hogy fantasztikus emberek, szinte fiaként szeret.
Konyhájuk rengeteg, hajnalba nyúló, mesteri szilvapálinkával (remélem Csikós kolléga is így gondolja) tűzdelt beszélgetés emlékét őrzi. És nem utolsósorban az otthon ízeit, melyekről a mai papírbőrű, véreres szemű 12 kilós digital-nyikhajok mit sem tudnak már.
Szinte mindig kapok útravalót bőséggel, és hogy ez nem csak amolyan hamuban sült pogácsa, arról a kicsattanó hazai mangalicaállomány gondoskodik.



Szar nap volt a mai, mint szinte minden hétfő, egyedül a hűtőben diszkréten lapító finomságok gondolata enyhítette valamelyest a kínlódást.

Alig vártam már, hogy hét óra körül hazaérjek és nekiessek mindennek, ami finom. De főleg a számomra non plus ultrának, minden finomság legfinomabbjának, az abált szalonnának.
Mifelénk, Gömörben, abárolt szalonnának hívják és kevés helyen bírják a tudást, amivel tökéletes lesz.
Mondanom sem kell, Gábor családja nem tartozik a pancserek közé.
Már szinte reszketek, ahogy garázsa felé közeledem, majd, mint szűzlány a faszt, óvatosan megfogom az oldalát, nehogy egy apró részen is megsérüljön a gyönyörű karosszéria vörös-narancssárga fényezése.
A no replacement for displacement elvet követve magam elé veszem az egész blokkot, majd körbeépítem a kiegészítőkkel, nem mintha magában máris nem állítaná fel karomon a szőrt, jobban, mint bármelyik sor6 vagy V12 tette azt valaha.


Elsőként a mangalicakolbász érkezik, ami úgy illik hozzá, mint a legfinomabb nyitott kulisszás Ricardo, majd természetesen a karikára vágott hagyma, ami úgy fogja meg éppen időben az abárolt ízét, mint nyolcdugattyús Brembo a kerámiatárcsát.

Ekkor már lehull rólam a rajt előtti feszültség és pusztán az élvezet fokozása lebeg a szemem előtt. Jön tökéletes futóműként a friss, ropogós Dubcsek-kifli, ami legalul, észrevétlenül teszi a dolgát és simít ki minden egyenetlenséget, de mégis betonbiztosan tart a kulináris száguldás közben. A tökéletes égés érdekében a háttérben feszít Erős Pista, aki bárhol, bármikor képes finoman adagolva növelni a tempót.
És a hab a tortán, a tökéletes kormány mögötti pozíció, a házi ecetes-olajos-fokhagymás gomba.

A többi szinte leírhatatlan. Az olyanoknak pedig, akik nem ettek még ilyet, felfoghatatlan.
Tetején a paprika-fokhagyma-só Rossója feszít, mint megannyi vöröslő leömlő, a vékony színhús csík mint tökéletes LeMans stripe a Gulf GT40-esen. Mindez az érintésre halkan omló zsírral olyan tökéletes keveréket képez, amelyet sem DCOE Weber, sem Dell'Orto soha nem lesz képes előállítani.

Majd mikor a hagyma halk sercenéssel elroppan az ember foga alatt és az olajos csiperke fanyar illata megüti az orrát, na akkor lehet lehunyt szemmel hátradőlni, és ott, legbelül óriási megvetést érezni minden apdételt barom iránt és keserűen szemberöhögni az egészséges életmód talmi zászlóvivőit. (Utánaolvashatnának a mangalicának).

Sosem tudjátok meg, mi a jó, csírák!

Túl rövid ez az élet ahhoz, hogy egészségesen éljek ezen a megnyomorodott világon, így maradok annál, amit szeretek, és ha majd egyszer körmömre ég a cigaretta és padlóra borul a vörösbor, akkor majd arra gondolok, hogy de jó volt az életben utoljára abárolt mangalicaszalonnát enni. Nem müzliszeletet zabpehellyel.
Isten éltesse a disznókat sokáig!

Hív a CykloRod, amelynek OP még mindig nem adott nevet. Jól megrágja, az szent. Holnap útra kelek, Palócföldön vár már testvérként szeretett Gábor barátom, az acél és a csövek nagymestere, valamint cége, a Forming, teljes csőhajlító/hegesztő/formázó gyártósorának tonnányi gépe, hogy formát adjon elképzeléseimnek.
Rejtett reklám? Meglehet, de mivel kevés rendesebb, becsületesebb embert és szakembert ismerek ezen a naptól számított harmadik kövön úgy gondolom, megérdemli.
Remélem minden sima lesz.

És szándékosan: ki ismerte ezt a zseniális Hendrix-darabot?

Youtube a barátod c. rovatunkban ma egy kis vezetéstechnika. Döbbenjünk rá, hogy valójában semmit sem tudunk.

Elsőnek egy kis rali, nemhiába tartják ezt vezetéstechnikai szempontból az autósportok királyának. Egy kis nyammogás a végén valami elképesztő távból indított kanyarvétellel.



Majd másfél percbe sűrített Ayrton Senna életrajz. A legendás Monakói kvalifikáció abból az időből, amikor még kerek volt a kormány az F1-ben. Maximum respect.


És ez a trialos sem szívbajos.




Top Fuel Liquid Quarter Mile? Jöhet? 255 mérföld/órával a vizen? Bitte:



A hot-rodokat pedig szeretjük.

Készülőben.