Jeremy Clarkson és Valentino Balboni. Balboniról bővebben később. És a Diablo VT.

A mai nap jó híre számomra, hogy megvan a műszakim. Két évig hatóságilag nyugi. Természetesen ismerősön keresztül, hiszen valahogy nem akad két-három szabadnapom e célra. Elmesélem, érdekes, mert természetesen azért megszívtam.
Odamentem délre. Szomszéd már ott. Papír+pénz kombót átadom, majd várok. Eltelik öt perc, jön a szomszéd "A" szakival. Saccra 52-55 éves, pókhas, olajfoltos overall. Mivelhogy nemrégen bevezették az új központi nyilvántartó rendszert az autónak át kell mennie a próbapadon, hogy kaphasson matricát. Mondom én, oké, a verda maximálisan rendben van (azért lenne még mit rajta simítani), mehetünk.
Mire ő, hoppá civil oda be (értsd műhely) nem mehet. Irtózatosan nehéz szívvel odaadtam neki a kulcsot. Mintha a nőmet adtam volna kölcsön (na annyira nem, de közel volt). Mire szóltam volna, hogy az egyest csínján tolja ne vágja, már üveghangon (pedig a piros 6500-nál kezdődik) háromig felváltva 80 méteren bevágott az udvarba és ugyanazzal a lendülettel a műhelybe.
Ekkor már a kurva jó édesanyjába kívántam.
Mivel a gép elég hangos, ezért hallottam ahogy feláll a próbapadra, majd újra megküldi, mint a süket. Még szerencse, gondoltam, hogy nem volt hideg a motor.
Ekkorra a jó kurva édesanyját is a jó kurva édesanyjába kívántam.
Öt perc múlva jön a szaki, fülig érő szájjal (és halkan percegő motorral), azt mondja: jól megy és nincs semmi baja.
Mondom kösz, ezt eddig is tudtam. (Mert igaz nem erős de nem is nehéz?)
Felnyalta a matricát, megkaptam a kártyát és viszontlátásra.
Visszamentem a munkahelyemre majd négy óra múlva haza.
Az autóban büdös olajszag volt. Hoppá, szaros nadrággal beültünk szakikám, kerestem a foltot, persze semmi.
Nem húzom tovább, egyszerűen az történt, hogy a "profi", mondjuk nem tudom minek, a csomagtartóban található Castrol Magnatecből utántöltötte az olajat (vagy magának egy kicsit).
De bezárni már nem tudta a patentos fedelet (5 literes kiszerelés volt, még múltkorról maradt, mikor cseréltük és egy liter volt még benne).
Gondolhatjátok. Mind kiömlött és úszott az olajban a csomagtartó. A kárpit, pótkerék, kulcskészlet, emelő, minden. Az alján szépen összegyűlt és menet közben becsorgott a hátsó ülés alá, aminek az alja mi? Bizony, szivacs.
Kb két órámba tellett csak felszívnom magát az olajat, az ülést kipucolni, kárpitot leszedni, kisúrolni (by Vanish) stb. stb.
De holnap reggel kurva büdös lesz az autóban. És még egy darabig biztos.
Hát így jártam. Valamit valamiért.

Na de itt a kép az új felnikkel és gumikkal, a keményebb-rövidebb rúgók még Zircen a műhelyben pihennek. Nincs rájuk időm, de most jó.
Kicsit elveszettnek tűnnek a kerékjáratban, de majd javul ha süllyed a kasztni. (És ha belegondolok, hogy gyárilag 13-14-esek valók bele?!)
Viszont én elégedett vagyok. Jól fogja az utat, csökkent az alulkormányzottság, igaz, hirtelen jön elöl, de ez a toroymerevítő számlájára írandó. Viszont megszűnt a csavarodás elöl és érzetre is jobban "egybe van".
Itt mered keresztben:
Itt kellett fúrni és flexelni a talpat:
Meg itt is:

Aludjatok jól, holnap már majdnem péntek.
oMm

Nézzétek meg a képet:
Két másodperccel ezelőtt itt ment el egy FIA GT spec. Saleen S7R 7 literes V8-asát 4-ből 1-be visszaváltva. A régi gépem ekkor kapcsolt. A karomon a szőr még állt a levegőben ott rezegtek még az utolsó hangfoszlányok. Amikre életem végéig emlékezni fogok.
Nézzétek meg ezt az embert.
Mit keres ez itt?

...annak az az oka, hogy késedelmet szenvednek a munkálatok. Jelenleg azért, mert szombaton megérkezett a toronymerevítő. Ez még nem is lenne baj, ha csak köze lett volna a típushoz. Ugyebár internet és a "szakértők".
Maga a konstrukció nem rossz, mindössze annyi volt a baj, hogy a talpakra előrefúrt lyukaknak sem a száma sem a helyzete nem egyezett. Volt rajta négy lyuk, kellett három, de még ez sem lett volna baj, ha a négyből nem csak kettő passzolt volna. Ráadásul a gyártó nem vette figyelembe, hogy van egy pont a tornyon, ahol egy kitámasztópöcök van kicsit kívülebb a csavarok által képzett körön.
Szóval nem elég, hogy a baszomkemény acélba lyukat kellett fúrnom (elég nagyot) még a talpból ki is kellett flexelnem egy részt. És hogy ne végezzünk gány munkát szépen legömbölyíteni az éleket, hogy egy U-alakot kapjak.
Na ezzel elment az egész délutánom, magát a merevítőt olyan fél tíz magasságában a 20. század egyik legnagyobb találmányaként ismert szerelőlámpa (szigorúan drótból hajlított fogassal) fényénél kezdtem el berakni.

Be is ment, mint kacsába a kukorica, igaz kicsit rágyúrtam azzal, hogy gumikalapáccsal rongyon keresztül megütögettem.
A ráfeszítésnél jól megizzadtam, de totálisan keményre akartam beállítani (ja, mert állítható, nem fix), hogy minél kevesebbet engedje dolgozni a kasztnit elöl.

Hiszitek vagy sem, az eredmény fenomenális. Nagyon egyszerűen mérhető ennél az autótípusnál, ugyanis ezidáig félig lehúzott ablakoknál (ugye nincs keretük) szépen be-berezegtek az úthibákon és az A oszlop felöl tempósabb kanyarvételkor vagy terhelésváltáskor enyhe roppanó hangok jöttek.

Nos, ez megszűnt, én meg örülök.


U.I. Szombatok meglátogattam baowah-ot és a Jawa bobberét, és kicsit gurultam is rajta. Nagy fílingje van a gépnek az biztos, és meglepően finoman járt. Kösz!
De 100 százalék az is, hogy belekezdek egy motoros-prodzsektbe én is. Punktum.

Legyetek jók, holnap hétfő, szívunk öt napig megint.

(fotó by myself. Brünn, 2006, FIA GT forduló, Viper GTS-R)

Bizony kedves idetévedők, elfogult vagyok és leszek. Most szólok, hogy akit nem érdekel a haditechnika, az most rögtön kattintson a Belsőségre vagy scheerti konyhájára,há esetleg az ottani linkek valamelyikére.

Mert én most bizony nosztalgiázni fogok, és természetesen hadititkokat fecsegni, amiért elméletileg még mindig jól megszívathatnak (nyugdíjig tilos róla beszélni-papír szerint). Bruhaha

Amiről most szó lesz, ahhoz életem kétszázvalahány nemcsak kínkeserves, hanem akár szépnek is mondható, de biztos, hogy emlékezetes napja köt. És még csak nem is nő.

Íme, ő az. Teljes nevén 122mm raketomet vz 70 azaz a 122 mm-es rakétavető.

A legdurvább jármű, amiben valaha ültem (semmi Countach és 911 Turbo, Impreza vagy ilyesmi). Ez itt 24 tonna vas, és nem is akármilyen.

Mivel késő van már és rohamfoszlányokban törnek rám az infók és az emlékek, ezért csapongani fogok. Lesz kedvetek követni?

Én azóta szeretem a Tatra teherautókat.

 

Először a száraz adatok:
A 122 mm-es rakétavető a Tatra 813 alvázára épült tüzérségi reaktív fegyver a kezelőszemélyzet számára biztosított páncélozott kabinnal. A magas sebességnek és kitűnő mobilitásának köszönhetően nagyon komoly fegyver az ellenség tüzérségével, gyalogságával és páncélosaival vívott harcban.

Egyenkénti és sorozatlövésre is alkalmas. Fő profilja az indirekt (nem közvetlen) tüzérégi támogatás.

Főleg egy adott szektor teljes tüzérségi lefedettségére alkalmas, mivel rendkívül nagy hatóerejű és nagymennyiségű robbanóanyagot tud célba juttatni egyetlen teljes sorozattal (256 kg).

Hatótáv: 20 380 méter
Minimális lőtáv: 1 600 méter (ekkor a lökéshullám még nem borítja fel a gépet)
Maximális sebesség: 80 km/h (Muhaha)
Állásszög: 0-55 fok
Lövedék sebessége: 700 m/s
Teljes sorozat kilövésének ideje: 18-22 sec.
Gázlóképesség (előkészítés nélkül): 1400 mm
Hossz: 8 650 mm
Szélesség: 2 250 mm
Hatósugár: 1100 km, a 44 literes átlagfogyasztást véve alapul
Személyzet: 4 fő (sofőr, parancsnok, rádiós, lövész)
Maximálisan hordozható rakéták száma: 80 (2 teljes sorozat)
Védőfegyverzet: 1 darab 7,62 mm-es vagy 12,7 mm-es légvédelmi géppuska-gépágyú (földi célok leküzdésére is alkalmas)
4 darab 7,62 mm-es géppuska 4 darab 30-as tárral
1 darab RPG 7 páncélököl
Valamint lehetőség van a BZ-T dózer felszerelésére is, aminek segítségével a személyzet beáshatja illetve a környező terepet alkalmassá teheti a tüzelő pozíció elfoglalására.

Ja, sebváltó 5+1 *2-felező természetesen, 8x8, az első két tengely kormányzott. Hihetetlen kis helyen meg tudott fordulni. Felezőt egyszer sem használtunk, ez kijött a rabokfaszáról is. És még akkor nem is szólok a szofisztikált felfüggesztésről a Tatra patent csuklókról és egyéb finomságokról. Arról, hogy a 8x8 KOLOS verzió 100 tonnát tudott vontatni, szóval egy T72-t simán elhúzott bárhonnan. Az már nagyon-nagyon sok lenne.

Opcionális dózerral felszerelve.

Ennyi a hivatalos tudnivaló a gépről. Most az, amiről a honvédelmi minisztérium honlapja nem szól.

Gondolom a képekből látszik, hogy nem kis darab a gép. Először, mikor körbeszaglászhattuk szinte lehetetlennek tartottam, hogy valaha is kezelni tudjuk. Igaz, eleinte kicsit lenéztük az akkor már nem éppen modern (1970-ben állították hadrendbe) „elvtársi” technikát, de mikor mi, kissé idősebbek felfogtuk, hogy micsoda pusztítást tud véghezvinni, szinte lesápadtunk.

Koromnak és altiszti iskolámnak köszönhetően én lettem a parancsnoka egy ilyen gépnek és mint olyannak kívülről kellett tudnom szinte minden részét, ráadásul a személyzet valamennyi tagjának munkáját is. Igen, a sofőrét is. Az, hogy nincs teherautóra jogsim abszolút senkit sem érdekelt.

A tudás már azóta megkopott, de a képek segítségével megpróbálom bemutatni azt, amire emlékszem.

A lényeg a fegyverrendszer. A 122 mm-es rakétához hivatalosan háromféle robbanófej tartozik.
1. gyakorló: töltet nélküli, de teljesen funkcionális
2. repesz: élőerő és gyengén páncélozott célok ellen, pl. tüzérség
3. páncéltörő: erősen védett célpontok és páncélosok ellen

Amit nem nagyon hangoztattak, de azért megemlítették, az a kis hatósugarú nukleáris taktikai robbanófej, amelyet azonban csak Oroszország (anno Szovjetúnió)-ban  rendszeresítettek.

Egyszerre nyolcvan rakétát vihetett a gép, 40-et betöltve a vetőcsövekben, 40-et pedig előkészítve. A konstrukció robusztusságát jól illusztrálja a tény, hogy ha gyorsan el kellett hagyni a tüzelési körletet, akkor akár a vetőcsövek lebiztosítása (horgonyzása) nélkül is meglehetett ezt tenni, a bölcső elbírta volna, habár ezt sosem csináltuk.

Egy rakéta súlya olyan 100-120 kiló körül lehetett, nem emlékszem pontosan. 6,4 kiló nagy hatóerejű robbanóanyagot tartalmazott. Ezek amolyan egymáshoz csomóba kötözött sötétbarna pálcikák voltak. Erejükről később. Természetesen nem kézzel kellet betölteni őket. Ha elfogyott a lőszer akkor a kiszolgálókocsi (egy Praga V3S) platójáról a 90 fokban elforduló töltőberendezés szépen fel tudta szedni a következő adagot.

Magán a robbanófejen helyezkedett el a detonátor, amit egy speciális kulcs segítségével ütközésre vagy késleltetett gyújtásúra is be lehetett állítani. Így simán tetszés szerint beállítható volt mind a 40 rakéta, ami érdekes. Elég szar meglepetést lehetett vele az ellenségnek okozni.

Hogy fogalmatok legyen, nem vakítok, ezt nagyon jól megtanultam:
1 rakéta (legyen mondjuk repesz) 7 hektáros területen fejti ki hatását (természetesen koncentrikus kört véve alapul). Ha mind a 40-et megadott átfedéssel indítjuk, akkor a garantált pusztítóhatás 40 hektáros területen érvényesül. A garantált pusztítóhatás pedig szó szerint értendő, kő-kövön nem marad.

40 hektár egyetlen rakétavetőre és egy sorozatnyi rakétára (40). Félelmetes.
És még mindig van 40, ha telepakoltunk.
Ja, a tüzelési pontosság +- 200 méter, de hát ez csak pontcéloknál számít, ott meg egy biztos betalál.

Lövés előtt azonban szükség volt rengeteg bemenő adatra, amit vagy a megfigyelő-irányítókocsi adott át rádión, vagy a személyzet (mi magunk) mértünk és jegyeztünk be. Nem fárasztok, csak pl. szélerősség, irány, célpont távolsága, barometrikus nyomás, páratartalom stb.

Mindezen adatok megszerzése és egy-két számítás után az optikai célzókészüléket beraktuk a rakétabölcső hátulján kinyitható irányítókari foglalatába és a bölcsőt a vetőcsövekkel a megadott irányba és állászszögbe fordítottuk. Ehhez a bolcső alján a forgórészen volt egy szögskála gravírozva, ehhez és a célpont távolságmérővel mért távjához  valamint saját helyzetünkhöz viszonyítottunk blablabla.

Ha mindez megvolt, akkor húzás a kabinba (amit hermetikusan le lehetett zárni, ráadásul túlnyomásos is volt, hogy radioaktív környezetben is lehessen operálni), mindent lecsukni majd a parancsnok tűzkulcsát a kivehető tűzvezérlőbe helyezni (a szívem a torkomban dobogott) elfordítani és lenyomni. Amíg a kulcsot lenyomva tartottuk, addig a vetőcsövekből adott sorrendben startoltak a rakéták. Minden csőnek külön száma volt és az átellenes csövek követték egymást. Azért volt így, mert az egyoldali rendkívüli megterhelés még a letalpalt gépet is felboríthatta volna.

A fejünk mögül induló rakéta hangja leírhatatlan. Olyankor az ember, mint olyan sehol sincs, csak csendben imádkozik, hogy kimenjen mind. Függetlenül attól mennyi rakétát lövünk ajánlatos volt a tűzvezérlő mind a 40 kattanásást végigvárni (ezt természetesen számláló is jelezte).

Éleslövészeten egyszer voltunk vele. Hogy milyen érzés hetvennel, csupán a kémlelőnyílásokon át meredve bezavarni 24 tonnát az erdőbe nem törődve semmivel, azt nem tudom leírni. Egyszerűen olyan amilyennek elképzelitek. Ülsz ott fent, látod, a fák alsó ágait és a derékvastagságú törzsek törése odabent csak enyhe dobolás-roppanás. A komolyabb fákat (azok már azért rendes darabok voltak) kikerülöd és közbe röfögve ömlik a hengerekbe a lé, tódul a csöveken a füst és a léghűtéses felsivít 30 centire tőled, ahogy a 17 640 köbcenti és a 12 henger megtelik naftával és levegővel, hallod a befecskendezőfúvókák hörgését, ahogy nyomják az anyagot. Ez a 280 ló, nem az a 280 ló. Ez 990 Nm 1300-as fordulaton. (Felező nélkül)
Jedikkel az erő? Lófaszt baszdmeg! Veled van.
És megy a 24 tonna kegyetlenül. Császárok voltunk.

Még pár dolog:
A fákból és törzsekből a páncélozás miatt hallottunk oly keveset. A kabin fullosan körbe van rakva. 12,7 mm-ig állja a sarat és ha az ujjaidra esett a kabintető csaspóajtaja, akkor bizony elbúcsúzhattál tőlük, erre és az ajtókra nagyon vigyázni kellett.

A csapóajtón keresztül lehetett a tetőre jutni, ahol egy acélgyűrűn mozgott körbe a légvédelmi géppuska (ezt a parancsnok kezeli, ha nincs más dolga). Eredetileg 7,62-es volt, de a szlovák hadsereg rendszeresítette a 12,7 mm-es gépágyút helyette. Na, aki látta a Rambót, amikor Stallone félkézzel tart egy ilyesmit és közben még céloz is és lő az nagyon gyorsan felejtse el. A szerszám kb. 20 kiló vas és ha nem lenne a gyűrűhöz rögzítve, akkor egyszerűen agyonveri az embert. Ellenben olyan mint a duplaász, mindent visz. Le lehet szerelni és egy háromlábú állványon felállítani ha kell. Az esetlegesen akadéskoskodó gyalogosok és kisebb járművek ellen elég hatásos. Ha mindez kevés, akkor az ajtózsebekben kólásüvegek helyett a személyzet minden tagjának volt 4-4 „limetka”-nak nevezett kézigránátja (a limetka leginkább citromfélét jelent, azért mert szépen repeszeire szakad és felnyitja az embert) és 4 darab 30 töltényes tárja.

Akkor számoljunk fullosan:
80 rakéta (na jól van, ennyit sosem vittünk egyszerre, de ha már akkor legyen teljes)
4*4=16 kézigránát
12,7 mm-es gépágyú 500 darab lőszerrel
4*30*4=480 darab lószer a személyzet négy AK 47-esébe
4 rakéta az RPG7 páncéltörőbe
Elég szép egy egységre nem?

És a legszebb benne az, hogy a modern harcmezőn ennek a járműnek a várható élettartama 3 perc volt. Ezért is gyakoroltuk napokig az álcaháló rögzítését.
Viszont arra a maximál idő 15 perc.
Kellett a mázli ha élesben ment volna.
Sose kelljen használni.

Jöjjenek a képek, mert már fáradok és így jobban látjátok ti is. Megszámoztam és alább leírom, mi micsoda.

1. A vetőcső. A rakéták elektromos gyújtásúak voltak. Megadott sorrendben.

2. Szerszámosládák és a felszerelés (távolságmérő, periszkóp, elemek stb.) dobozai.

3. Automatikus töltőrendszer. Amely akár 90 fokkal is elfordulhatott és a kísérőjárműről tölthette fel magát.

4. Felső csapóajtó. Kb. 20-25 kiló. Nyitva rögzíthető, amúgy életveszélyes. Körülötte a llégvédelmi gépágyú sínje.

Keréknyomás kiegyenlítő rendszer csapjai. Kerekenként 7 átlövés erejéig biztosította a guminyomást.

1. A felső csapóajtó valamint az oxigénmaszkok levegőszűröhöz való csatlakozási pontjai.

2. A szénbetétes levegőszűrő

3. A hordozható rádió tartókonzolja.

4. A keresőreflektor mozgatórudazata és kapcsolója.

5. Az RPG 7 páncélököl itt pihenne a sarokban, mellette a lövész AK47-ese.

1. A belső vezérlő és információs panel.

180 fokban nyithatóak és rögzíthetők az ajtók, szellőztetéskor nagyon jól jön.

A vetőcsövek üresek, de a töltőrendszerben ott figyelnek a fejek.

17 640 köbcentiméter, 12 henger, közvetlen befecskendezés, léghűtés.

 

 

Köszönet Ősembernek (Caveman) a videóért: